Thursday, 5 December 2013

Feltörték a lakásunkat - kérem segítsetek megosztással

Tegnap P arra ért haza, hogy úgy néz ki a lakásunk, mintha tornádó járt volna. De - sajnos - nem az volt. Betörtek. Minden létező ruhánk, irataink, személyes tárgyak a földön, a dohányzó-asztal összedobálva, a kanapé szétnyitva, kihúzva ágynak. Az összes létező értékünket és eddigi létezésem minden fontos adatát, P komplett profi fotósfelszerelését és a laptopomat vitték el. Ez a két "táska" volt minden értékünk. Mást nem találtak, ezért inkább szétkúrtak mindent.
Arra szeretnék kérni mindenkit, aki látja ezt a post-ot és úgy gondolja, hogy segítene egy megosztással, kérem tegye meg, ossza meg fórumokon, levelezőlistán, ahol jónak látja. Nincs módunkban pótolni az értékeket. Ha pedig véletlenül eladásra/megvételre szánva találkozna az alábbi tételekkel, jelezze itt vagy a kapcsolódó e-mail-címen. Jelen pillanatban Essen-ben, Németországban dolgozom még 1 hétig, addig nem tudok azonnal válaszolni. De otthon nagy segítség lenne, ha esetleg visszakerülnének a cuccok.

2013.12. 04.-én a 1142 Írottkő park 8. Fsz. 1-es lakás betörésénél eltulajdonított müszaki cikkek
leírása:
-Canon EOS 5D digitális tükörreflexes fényképezőgép
sorozatszám:1430903528
-Canon EOS 300D  digitális tükörreflexes fényképezőgép
sorozatszám:2170512093
-Canon EF 70-200 f/4 L objektív
sorozatszám:339543
-Canon EF50 f/2.8 Coompact Macro objektív
sorozatszám:2100368015
-Canon 430EX II rendszervaku
sorozatszám:194944
-Canon EF 24-70 f/2.8 L objektív
sorozatszám: 
-Zenitar 16 f/2.8 objektív
sorozatszám:
-Tamrac zipshot fotóálvány
sorozatszám: 
-Tamrac Pro System 10  táska
sorozatszám: 
-Dell Vostro 1015 Black notebook
sorozatszám:F8XSWK1


minden segítséget előre is köszönök




Friday, 29 June 2012

England Fan Academy - Carlsberg reklám

Igaz az angolok már kiestek, de attól még jók, ez a reklám meg szerintem direkt zseniális

Thursday, 19 April 2012

Couleur Locale

A BKV kishíjján kirúgta vicceskedő buszvezetőjét, írták ma az újságok. Védelmébe vette a BKK hírhedett vezére, most majd jól lebérencezik szerencsétlet a bérencezők. Pedig. Ha soha nem, most igazuk van. Ez ötlet és poén. Anno kamaszkoromban a 74-es troli Józsija sehol nem volt ehhez a sráchoz képest, pedig ő is sokszor kezdte úgy a végállomáson, hogy kapaszkodjanak erősebben, mert ő polgári szolgálatos a katonaságnál. Aztán végig az Ungváron a kutyákat, virágzó fákat, idióta módon parkoló autókat. Általában az A vonalon volt, ment mint az állat. Asszem a hosszú járatot nem szerethette, azon hangzott el, hogy jobbra tőlünk a BVSC atombunkere/űrközpontja látható (mikor melyik). Aztán gondolom letelt a penzum és eltűnt, én meg elköltöztem, szóval nincs info mi lett vele, lehet őt is kirúgták. Bírtuk a poénjait, pedig ehhez sehol sem volt

Friday, 9 March 2012

Füstbement 35 => 36 / 76 11:00

Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Míg állni látszék a szekér
BÁR AZ IDŐ SZALADT

Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Zúg az éji bogár nekimegy a falnak,
Nagyot koppan, aztán elhallgat
Egy csak egy legény van talpon az ivóban....
Húúú, de meredek lesz ez a melóban majd holnap...





Sunday, 4 March 2012

gondolatok a konyhában

mert könyvtáram az nincs és költő sem vagyok. Ez a hétvége emberismeretileg ismét tanulságos volt. Nyilván az időjárás teszi. a megjátszás/mesterkéltség célpontjának lenni pont annyira fájdalmas, gyötrelmes és szomorú, mint az alanyának. Senki nem lehet biztos a tökéletes alakításban. Köszi nem kérek a felszínes, mosolygó, koloncnak-néző pokolbakívánásokból. Nem értem az embereket - újra és továbbra sem. Semmi sem kötelező, azt hiszem. Télapó-telezsák (lehet többet kellett volna aludni 4 óránál és kevesebbet inni)

Mindenkit szeretettel üdvözöl

Mira, az antiszociális,

köszönöm, hogy meghallgattak


Sunday, 19 February 2012

gasztronáci

Az van, hogy csináltunk hummus-t, 100% itthonit, receptek alapján, gondosan kimérve a hozzávalókat, tahini-hez kávédarálóban hullott szét a szezámmag, ment minden a lehető legnagyobb rendben, egészen addig, míg
- P meg nem kóstolta a tahini-t magában, aminek a hummus-ba szükségesen (4 evőkanál) felüli része vihargyorsan landolt a kukában általa, mondván émelyítő.
- amíg feltálalva, a frissen sült kenyérre kenve megpróbáltam megenni a készterméket, ami ellen minden porcikám tiltakozott
 
Már az illata kikészített, de gondoltam a hűtőben majd összeérik. Nem tette. Ha meg igen, csak rosszabbat tett vele. Gombóccá húzódott gyomorral, összeszorult torokkal kényszerítettem magamba a már megkent kenyérszeletet, irdatlan mennyiségben tuszkolva a képembe mellé a lilahagymát, hátha nem érzem tőle. Mindeközben kényszeredett vigyorba torzult fejjel fogadtam a trutymó dícséretét, mely szerint finom lett. Mi? Hol? Ti mit esztek? EZ RETTENETES!
 
Hősies küzdelemben felülkerekedtem az ébredező kisrókán és az egy szelet hummus-os kenyéren és könyörgőre fogtam P-nél, hadd dobjam a francba. Nem lehet - neki ízlik. Rossz viszonyom az arab konyhával újabb megerősítésre talált. Hummus = a házi hánytató. Nem tudom mihez hasonlítani ezt az érzést. Utoljára a hajdina váltotta ezt ki belőlem... pedig mindeddig abban a hitben éltem, hogy nem vagyok válogatós...


Thursday, 2 February 2012

Hókáosz anno 1987 Január

Most, hogy mindenki az 1987-es emlékezetes Nagy Hókáoszt akarja látni a szombati mediterrán front érkezésében, a nosztalgia jegyében szeretném megkérdezni ki milyen emlékeket őriz 1987 január 12-ről és a követő pár napról. Ne kíméljetek, sztorik és képek is jöhetnek, akinek volna ilyen.

Nekem annyi van, hogy reggel iskolába menet nem lehetett kinyitni a ház kapuját. A fele lakók ott tolongtak, befújta a szél a havat és befagyott. A 74-es troliból egy szemet pedig, mikor már tutti elkéstük a sulikezdést, forgalommal szemben behúzta egy Rába kamion a végállomásra. Pontosabban a megálló utcájának közepébe. Három napig úgy állt ott a senkiföldjén, nyilván, hogy ne felejtsük el.
Délutánra pedig alagutakat ástak a hóban a fiúk és abban kommandóztunk. Frankó folyosók és búvóhelyek voltak bent.





Magány


Egyedül maradtam. Mostanra senki nem bízik a gyógyulásomban a környezetemben.

Pedig én tudom, hogy el fog múlni!

*   *   *   *   *   *   * 

Azért kiváncsi lennék a sok "szakértő" szerint mi a sz@rt kellene csinálnom?
Tele a padlás kiváló ötletekkel, ne stresszeljek (megmondóemberek nélkül könnyebb), ne dolgozzak (élni miből, he?), ne vezessek, de utazzak el (hova a g*c*be, amikor egy táskát nem tudok megemelni?), szedjem be a szteroidot, ne mérgezzem magam, borogassam mustármaggal, váltsak életmódot (még hova?), váltsak hozzáállást (mihez?), szedjek valamilyen vitamint, találjak valami kikapcsolódást (ahha, let me see: gyöngy, gitár, bringa, angry birds :p, aerobic - hogyan félkézzel?). Amúgy meg ez se fog használni, az se ér lóf*t se... kösziszép.

Jónapot, tessék mondani váltanak itt életmódot, mondjuk aprópénzre? Mert ennél egészségesebben szvsz mai világban nem is lehet élni. 

Öröm Titeket hallgatni és még én vagyok negatív személyiség, ugye?