Remélem nem sok ilyen "életes" bejegyzésem kerül majd ide vagy ha igen, akkor más és kellemesebb témában. Nem tudok fűzni most és járni is alig. Utolért az, amit úgy hívnak "maradandó sérülések" és évek óta rendszeres látogatóim. Most azonban csoportosan érkeztek. Minden energiámat elveszi, hogy ember módon tudjak működni. Nap, mint nap azon küzdök, hogy lehetőleg a munkahelyemen minél kevésbé derüljön ki. A beteg munkavállaló sehol nem népszerű. Az alig működő ujjakkal, futóművekkel vergődő rendszergazda meg pláne. Ez a projekt így már nem is olyan egyszerű. Ha esik a csavarhúzó vagy nehezen indulok el, azt rá lehet fogni a véletlenre. Otthon meg a házimunkán felül esélytelen bármi is. Remélem nem tart sokáig, még soha ennyire összehangolt támadásban nem voltak ezek az ocsmányságok. Mindezt persze az abszolút hajtásban, segítségre szoruló szülőkkel, érvényes fitnessbérlettel és egy raklap beszerzett gyönggyel kellett elkezdeni. Esténként a töksötétben gyakorlom a ház előtt a "normális" járást, forró vízzel mosogatok, hogy lazuljon a szorítás és ami a gyöngyöket illeti, addig idegen tollakkal dicsekedem. Mint itt ez a kép is, ajándékba kaptam Sárossy Zsuzsa munkája. Ruha már van, még alkalmat kell keríteni a hordásához :)))
No comments:
Post a Comment