England Fan Academy - Carlsberg reklám

Igaz az angolok már kiestek, de attól még jók, ez a reklám meg szerintem direkt zseniális

Couleur Locale

A BKV kishíjján kirúgta vicceskedő buszvezetőjét, írták ma az újságok. Védelmébe vette a BKK hírhedett vezére, most majd jól lebérencezik szerencsétlet a bérencezők. Pedig. Ha soha nem, most igazuk van. Ez ötlet és poén. Anno kamaszkoromban a 74-es troli Józsija sehol nem volt ehhez a sráchoz képest, pedig ő is sokszor kezdte úgy a végállomáson, hogy kapaszkodjanak erősebben, mert ő polgári szolgálatos a katonaságnál. Aztán végig az Ungváron a kutyákat, virágzó fákat, idióta módon parkoló autókat. Általában az A vonalon volt, ment mint az állat. Asszem a hosszú járatot nem szerethette, azon hangzott el, hogy jobbra tőlünk a BVSC atombunkere/űrközpontja látható (mikor melyik). Aztán gondolom letelt a penzum és eltűnt, én meg elköltöztem, szóval nincs info mi lett vele, lehet őt is kirúgták. Bírtuk a poénjait, pedig ehhez sehol sem volt

Füstbement 35 => 36 / 76 11:00

Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?
Míg állni látszék a szekér
BÁR AZ IDŐ SZALADT

Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.
Zúg az éji bogár nekimegy a falnak,
Nagyot koppan, aztán elhallgat
Egy csak egy legény van talpon az ivóban....
Húúú, de meredek lesz ez a melóban majd holnap...

gondolatok a konyhában

mert könyvtáram az nincs és költő sem vagyok. Ez a hétvége emberismeretileg ismét tanulságos volt. Nyilván az időjárás teszi. a megjátszás/mesterkéltség célpontjának lenni pont annyira fájdalmas, gyötrelmes és szomorú, mint az alanyának. Senki nem lehet biztos a tökéletes alakításban. Köszi nem kérek a felszínes, mosolygó, koloncnak-néző pokolbakívánásokból. Nem értem az embereket - újra és továbbra sem. Semmi sem kötelező, azt hiszem. Télapó-telezsák (lehet többet kellett volna aludni 4 óránál és kevesebbet inni)

Mindenkit szeretettel üdvözöl

Mira, az antiszociális,

köszönöm, hogy meghallgattak

gasztronáci

Az van, hogy csináltunk hummus-t, 100% itthonit, receptek alapján, gondosan kimérve a hozzávalókat, tahini-hez kávédarálóban hullott szét a szezámmag, ment minden a lehető legnagyobb rendben, egészen addig, míg
- P meg nem kóstolta a tahini-t magában, aminek a hummus-ba szükségesen (4 evőkanál) felüli része vihargyorsan landolt a kukában általa, mondván émelyítő.
- amíg feltálalva, a frissen sült kenyérre kenve megpróbáltam megenni a készterméket, ami ellen minden porcikám tiltakozott
 
Már az illata kikészített, de gondoltam a hűtőben majd összeérik. Nem tette. Ha meg igen, csak rosszabbat tett vele. Gombóccá húzódott gyomorral, összeszorult torokkal kényszerítettem magamba a már megkent kenyérszeletet, irdatlan mennyiségben tuszkolva a képembe mellé a lilahagymát, hátha nem érzem tőle. Mindeközben kényszeredett vigyorba torzult fejjel fogadtam a trutymó dícséretét, mely szerint finom lett. Mi? Hol? Ti mit esztek? EZ RETTENETES!
 
Hősies küzdelemben felülkerekedtem az ébredező kisrókán és az egy szelet hummus-os kenyéren és könyörgőre fogtam P-nél, hadd dobjam a francba. Nem lehet - neki ízlik. Rossz viszonyom az arab konyhával újabb megerősítésre talált. Hummus = a házi hánytató. Nem tudom mihez hasonlítani ezt az érzést. Utoljára a hajdina váltotta ezt ki belőlem... pedig mindeddig abban a hitben éltem, hogy nem vagyok válogatós...

Hókáosz anno 1987 Január

Most, hogy mindenki az 1987-es emlékezetes Nagy Hókáoszt akarja látni a szombati mediterrán front érkezésében, a nosztalgia jegyében szeretném megkérdezni ki milyen emlékeket őriz 1987 január 12-ről és a követő pár napról. Ne kíméljetek, sztorik és képek is jöhetnek, akinek volna ilyen.

Nekem annyi van, hogy reggel iskolába menet nem lehetett kinyitni a ház kapuját. A fele lakók ott tolongtak, befújta a szél a havat és befagyott. A 74-es troliból egy szemet pedig, mikor már tutti elkéstük a sulikezdést, forgalommal szemben behúzta egy Rába kamion a végállomásra. Pontosabban a megálló utcájának közepébe. Három napig úgy állt ott a senkiföldjén, nyilván, hogy ne felejtsük el.
Délutánra pedig alagutakat ástak a hóban a fiúk és abban kommandóztunk. Frankó folyosók és búvóhelyek voltak bent.

Magány

Egyedül maradtam. Mostanra senki nem bízik a gyógyulásomban a környezetemben.

Pedig én tudom, hogy el fog múlni!

*   *   *   *   *   *   * 

Azért kiváncsi lennék a sok "szakértő" szerint mi a sz@rt kellene csinálnom?

Tele a padlás kiváló ötletekkel, ne stresszeljek (megmondóemberek nélkül könnyebb), ne dolgozzak (élni miből, he?), ne vezessek, de utazzak el (hova a g*c*be, amikor egy táskát nem tudok megemelni?), szedjem be a szteroidot, ne mérgezzem magam, borogassam mustármaggal, váltsak életmódot (még hova?), váltsak hozzáállást (mihez?), szedjek valamilyen vitamint, találjak valami kikapcsolódást (ahha, let me see: gyöngy, gitár, bringa, angry birds :p, aerobic - hogyan félkézzel?). Amúgy meg ez se fog használni, az se ér lóf*t se... kösziszép.

Jónapot, tessék mondani váltanak itt életmódot, mondjuk aprópénzre? Mert ennél egészségesebben szvsz mai világban nem is lehet élni. 

Öröm Titeket hallgatni és még én vagyok negatív személyiség, ugye?

SOS könyvkereső

Keresem Adam Jackson: az igaz szeretet 10 titka c. könyvét, kölcsönbe, megvételre akárhogy (pls a bookline-os címet ne adjátok, mert perpill nekik sincs)

Séta az M3-on

Szoktam mondani, ha nagyon kész vagyok, h "max felmegyek sétálni az M3-ra", ma megvizsgáltam a helyzetet, nem vagyok rá képes... gyávaság, akármi, de nem. Sz'al ha ilyet láttok/hallotok tőlem eztán nyugodtan le lehet hülyézni, ne higgyétek el. Inkább maradok a hagyományos, autós közlekedésnél a sztrádán. Hiába meditálok itthon, jár az agyam, nem tudom, nem értem hol b@sz@rintottam el. Majd csak kiderül, remélem, mert szvsz addig nem szabadulok


 

A kispali f@sz@ - avagy nem fogtok kicsinálni!

Nem, ez nem politika és nem is szexuális tárgyú értekezés következik, a lórúgásról van szó, amit szedek. Volt hétfőn jelenésem a dokinál, kissé dagadt a pofám. Mondtam, tudomásul vették. Nem allergia, amíg nincs kiütés lehet folytatni, hónapokig kell szedni, amíg a gyomor bírja. Max mellé a Calcium. Hát jó. Mondom ezzel nem tudok vezetni, mert szédülök, nem vagyok képben, be vagyok lassulva. Ráadásul belerúgtam az ágy sarkába és NEM ÉREZTEM SEMMIT! Majd megszokom. Rendben. Az esti adag után már viszkettem. No kiütés, nyugi van. Szédülés feszt.

Kedd reggel nyomást érzek a szememben, szédülés, fejfájás, orrdugulás, levegő alig. Qrva időjárás, gondoltam. Pont amíg nem néztem tükörbe. Feldagadt a szemem. Nem bírtam beülni a kocsiba. Vártam és imádkoztam a dialektikus atyaúristenhez. 12:00-ig van kerület. Félkor felhívtam őket. Ki vannak kapcsolva. Háromnegyedkor felveszik végre. Az asszisztensnő közli, hogy rengetegen vannak, a doktornőt meg nem tudja adni, mert nincs a szobában (sic!). Telefonáljak másnap este meg szedjek Calcium-ot. Köszi túl vagyok rajta, szeretném tudni, hogy meddig kell folytatni, van-e szedési minimum, mikor kell abbahagyni. Sajnálja, várnak rá, hívjam az ügyeletet. Hétköznap délben, rendelési időben, ajóqrvaanyád.

Telefon ORFI-ba, csak hétfőn fogadnak, de akkor soron kívül. Ez nem allergia, meg kell szoknia még a szervezetnek a gyógyszert, de kilencvenféle van, hétfőn kapok másikat, mert az nem járja, hogy ne tudjak mellette vezetni. Hónapokig kell szedni. Ha sípolnék, akkor hagyjam abba. Ha leteszem visszajönnek a tünetek és a fájdalom, mert azt csillapítani kell. Most is, az ötödik doboz után is. Dehát nekem nem a fájdalom volt a hézag. Dehogynem. Ahha, akkor hétfőn megyek. Felhívtam az ügyeletet tanácsért, nem ismerték a gyógyszert. Beszéljek a kezelőorvosommal. Hahahahaha. Ha ez nem lehetséges hagyjam abba a bogyót. Por. Mind1. Abba is hagytam, azóta mindenem fáj, ott is, ahol eddig nem. Tényleg.

Kimerült vagyok, fáradt, kib@szottul rossz a gyomrom, mert azt sem éreztem tőle. Viszont a fejem tiszta. Elvonási tüneteim vannak, 7 nap után. Biztos. Ezt sajnos más aspektusból, de ismerem. A kezem semmit sem javult, ugyanott tartok, ahol decemberben. Kérdem én, mi értelme volt? Lezsibbasztani? Aztán az ember annyira se bírja, mint előtte és könyörögjön a következő flash-ért? Ennyit tud ma az orvostudomány? Hát szétmérgezni és kicsinálni pedig nem fognak! Hétfőre időpontom van a homeopátiás dokinál, a Varázslónál. Délután pedig visszamegyek az ORFI-ba és megmondom hova tegyék a bázisterápiájukat. Jó magasra, felfelé.

Étvágyam sincs, fel vagyok puffadva. Nem mozgok. Nincs kedvem semmihez. Ez rohadtul kilátástalan. Párom pedig egyre idegesebb attól, hogy itthon punnyadok. Mi lesz ha kirúgnak? Nem tudom – pedig egyre biztosabb. Tegnap bementem egy nyomtatópara miatt, látványosan nem hiányzom onnan. Kezdtek félni, hogy már elkezdek dolgozni. Pedig ugye azért lennék ott, hogy megoldjam a műszaki problémáikat. El van ez az egész b@szarintva.

Azt is szeretném, ha a tesóm itthon lenne, nem ezer km-ekről, megadott időkben telefonálna. Ha itt lakna megint a Szikszóban a Zackinál, ha húzhatnánk a nőivel meg egyáltalán és ha kész vagyok bevághatnám magam az autóba és 5 perc múlva kiröhögnénk az egész rohadt világot. Meg a régi társaságomat is jó lenne vissza, bár onnan én dobbantottam egy részről.Önző egy szemétláda vagyok. Nem hiányzom sehonnan. Nekem sem az őszintétlenség. F@xkiwan. Egyáltalán egészséges, szép és boldog szeretnék lenni. Akkora kérés ez, tényleg?

Áhh nem is írok inkább, már gondolom mindenki agyára mentem a "nega" dolgokkal....

Büntetve volt? 1 hónapnyi kalandjáték az egészségügyben

Mottó: Mit mondott a misszionárius?


A mottó valamikor 1991 őszén a Petőfi Rádióban hangzott el Nagy Feró Garázs című műsorában és Auróra kazettát lehetett nyerni a megfejtéssé szelídített, szalonképesített káromkodással. Többek között ez jutott eszembe az utóbbi másfél hét tapasztalataiból. Hol is kezdjem? Kiindulópont: ínhüvely-gyulladás vagy valami hasonló. Döbbenet fájdalom és mozgásképtelenség a jobbkézen.
December, kerület, háziorvos: , rögzítőkötés, Flector tapasz, Voltaren krém, jaa úgyis szabadságon lesz? Ha pihenteti elmúlik újévre. OK. Nem múlt.

Első munkanap még OK (Flector tapasz, sín), a második reggelén 3 percet tart a farmer zippzárja. Potyog a könnyem, pedig nem sírok. Két kézzel kell elfordítani a slusszkulcsot. Fele se tréfa. Az autóban ér a főnököm hívása, üvölt:
- már 8:40 van és nem vagy az irodában, 10 perce elkezdődött a munkaidőd, hol a francban vagy?
- Az M3-on... - próbálok higgadt maradni.
- Ez elfogadhatatlan - folytatódik az üvöltözés.
A Kassainál félreállok a kútra, hadd válaszoljak. Cérna szakad.
- Mégis ha ki kellene adni az eddigi összes túlórámat 10 percért, akkor mi lenne? Előző nap szóltam, hogy segítség kell átmenetileg a fizikai melóhoz, tojtak a fejemre, pedig 1 hónapja dolgozom a begyulladt kezemmel, most elég. Visszafordulok, megyek orvoshoz, nem is láttok ma bent.
- Ha meg mered csinálni viseled a következményeit!
- Viselem, azzal nem fogtok fenyegetni, hogy kirúgtok mert orvoshoz megyek, ha beteg vagyok. Visszhall.
Tényleg visszafordultam, egyenest a körzetbe. Fel voltam készülve, hogy kiröhögnek. A doktornő belesápadt a látványba. Miért nem jöttem előbb, ez iszonyat ronda lett. Hetekre kiír, semmit nem szabad csinálni vele, SOS reumatológia, lórúgás nem-szteroid gyulladásgátló.OK.

Reuma szakrendelő kerület: várok. Doktornő nézi, nézi, hümmög. Vetkőzzek le. Teljesen. Zoknit is. A kinti esőtől saras a föld és jeges, guszta. Záporoznak a kérdések: Miért van tetoválása? Hogy áll az alkohollal, drogokkal? Volt büntetve? Ha igen mikor és hol, mennyi ideig? Döbbenten fordultam hátra. Hát utoljára úgy 16 évesen, mikor Mutter észrevett csókolózni a lakótelepen, meg a párommal is szeretjük a szerepjátékokat.... De mégis, mi a lóf@sz ez, sorozás? Miért érdekes? A köszvény miatt. Mi van? Honnan veszi, hogy ez köszvény? Majd a labor megmondja pontosan, meg az RTG és el kell menni az ORFI-ba is. De segíteni ezen nem nagyon tudnak ott sem. Borogassam ecettel. Másnap labor, harmadnap ORFI.

ORFI: időpont. Viszem a papírokat. Vetkőzzek le. Teljesen. Bugyiig. Előre szólok, hogy tetkóm van. Séta felalá. Hajol, hajol, ropog, fáj. Úristen, de ronda. Kösziszép. Hozzáír a röntgen papírokhoz. Átmegyünk az osztályra, ultrahang, meg fogja szúrni. OKs. Az UH vizsgálóban összehívja a dokikat, ilyen randát még nem láttak. Kezdek büszke lenni magamra. Egy kerek órán át nyomasztanak a készülékkel. Megvan a verdikt: arthritis psoriatica, shub-ban. Azaz fellángolóban egy auto-immun sz@r. Aki ismer engem talán nem lepődik meg, hogy néhanap a saját szervezetem támad rám - de ez azért elég lohasztó. Gyereket akarok, akkor bázisterápia. Különben steroid és citosztatikum (rákgyógyszer magyarul). Ahha. Kell a francnak. Csak a kezemet tudjam mozgatni.

Jöjjek vissza a papírokkal. OK.

Kerület, röntgen: az orvosnő mikor behív rámripakodik, minek ez a sok felvétel magának? Terápiás röntgen-dózist fog kapni. Ezeket én nem csinálom meg. Dobálózik a latin szavakkal. Sacrum - ezt az egyet megjegyzem. Jó, én a számítógépekhez értek, az gyógyításhoz nem annyira. Kezd fogyni a türelem. Mi a panasz? Mondom. Akkor kérjek a doktornőtől kézláb RTG-t külön, az 2 felvétel, a többi 7-et nem csinálja meg.

Reuma, körzet: papírokat mutat, rtg-s üzenete átadva. Kiadja a kétfelvételes beutalót, elolvassa az ORFI szakvéleményét és közli, hogy a maradék 7 felvétel nélkül nem tud diagnosztizálni. Majd jöjjek vissza, ha meglesz. OKs.

Vissza ORFI: másik orvos. Az előző napit hirtelen másik osztályra kérték. Papírok, paksaméta, sztárfotók. Ember nézi, nézi, itt-ott már megette a csontot is, igen, ezek a dolgok nem a balesete miatt vannak, hiába fogták arra. Autoimmun újabb szavazat. Steroid, lónak való adag egy hétig. Aztán már csak napi kettő. "Egy hét alatt kigyógyítom az egészből. Emellett terhes is lehet, ha nem sikerül rendesen védekezni. Ezt kell előbbre venni, mint a gyerekvállalást. Megszúrhatnám egyenként az ízületeit, de az hülyeség lenne". Meddig kell szedni, 1 hétig? Nem, minimum egy hónapig. F@sz@. Márpedig én nem szedek be mellékvesehormont. Nem vesztem meg. Kérem a szurikat. Kiderül másodszorra is, hogy nem tudnak megszúrni. Kérek hagyományos terápiát. Nem ad. Menjek, döntsem el. Kösziszép.

Vissza háziorvos és nőgyogyó, mit szóltok a steroidhoz? ÚRISTEN, EZ LÓNAK VALÓ ADAG! A házidoki nem szedné be, utánanéz, a nőgyógy szerint inkább ezt, mert a másik csak szedál, de nem segít. Készüljek heti 2 kg hízás, hajhullás, kiválasztási zavarok, hőhullámok. Viszont akármi van, ha abbahagyom akkor előbb-utóbb visszajön a betegség teljes erővel. Akkor most mit is csináljak? Marad az ecet és a betegácsi 6 hétig?

Próbálom elérni a homeopátiás dokit, nem ér rá, hívjam este, akkor meg kikapcsolva. Így megy három napig, üzenetet hagyok. Aztán lesz@rom. Beszedem a non-steroid lórúgást. Arconb@sz. Szédülés, zsibbadás, rémálmok, rossz közérzet, de a pukli halványodik mintha és csökken. Kedden kontroll a házidokinál, addig sűrű imádság, hogy ne üssön ki rajtam és ne legyek allergiás, a betegállomány 11-ik napja. Megtudtam, hogy az autoimmun gyógyíthatatlan, de tünetmentesíthető, három helyen háromfélét mondtak, javasoltak egy olyan gyógyszert, aminek a hatóanyagára allergiás vagyok, de a továbbiakra a kutya se kiváncsi. A beteg majd eldönti mi jó neki, a munkahelyem majd kirúg és ezt a bejegyzést 1 egész napig írom a probléma ötödik hetében, anélkül, hogy az orvosok bármivel is bíztatnának, Magyarország én így szeretlek!

Azt hiszem már megvan a válasz, Bírónő Doktornő kérem, úgy érzem, én most vagyok büntetve!

Gondolatszörnyek újévre - csak erős idegzetűeknek

Át akartam ide hozni a blogomat egy másik site-ról, ami alig funkcionál és kitiltották a nem regisztrált hozzászólókat. 7 éve írom. Ha lehal mögüle a szerver megint az egésznek annyi. 7 évnyi... akármi. Gondolatok. Napok. Hangulatok. Nem irodalmi alkotás. Mégis olyan, mintha elvennének tőlem valamit. vadmira.sarok.org - még működik. Read only. Anonim már nem szólhat hozzá, RSS-nek lőttek. Itt pedig nem vagyok "otthon". Most megpróbálom itt (is) folyatni. De nem ígérek semmit.

Rettenetes éven vagyunk túl a családban. Tavaly még vígan írtam arról, hogy több ezer km távolságból Mutter-tól Tankcsapda DVD-t kaptam születésnapomra. Álmomban nem gondoltam, hogy egy súlyos betegség árnyékával érkezik napokkal később haza. A diagnózis később igazolta, műtét, naponta kezelések, mellékhatások, pszichés következmények. Több száz km az autóban Bp-en belül, CTk, sugár, csontszcintigráfia. Drukk, aggódás, félelem, drukk. Ebben telt az egész év. Augusztusban az első kontroll után lélegezhettünk fel először - akkor 10 napra szabira mentünk. Azt hittük túl vagyunk a nehezén. De igazából még most is hullámzik minden.

A régi "barátaim" egy szálig választották a lehető legnagyobb távolságot. Megértem, mindenkinek megvan a maga baja, nem kiváncsi a másikéra. Csak fel nem foghatom. Úgy hiszem mindig ott vagyok ahol szükség van rám, számíthatnak rám. Nyilván mindenki úgy gondolja, hogy én mindent megoldok úgyis. Ja, nyilván.

Közben átépítés az irodában, az egész villamos- és optikai hálózat tervezése és a kivitelezése meg az egész felelőssége a vállamon, helyettes, segítség nélkül - mert így döntöttek. Én meg hallgassak, mert ők tolerálták, hogy 6 héten keresztül minden nap később jöttem és tovább maradtam Mutter miatt. Így is alsó hangon napi 10 órával. Őszre megzsaroltak, figyeltettek, majdnem megvertek és - hab a tortán - megfenyegettek, hogy kirúgnak. Mert nehéz ember vagyok, konfliktusaim vannak - a munkámra nem volt szavuk sem.

Októberben még azt hittem rendeződünk. Mutter leletei sem mutattak túl rosszat, a munkahely is kussban maradt, miután sikerült paprikajancsit zsarolniuk belőlem. Nem túlóráztam többet annyit, visszamentem edzeni, hátha végre normális életet élhetek.

Tévedtem. Október végén roppant egyet a fülemnél és azóta sem bírok fájdalom nélkül szétrágni egy nagyobb falatot, december közepén pedig működésképtelen lett a jobbkezem. Elvileg ínhüvelygyulladás, de még most sem javult igazán. Se edzés, se gitár, se írás, se meló most. 2 napot dolgoztam idén. Odabent megint megfenyegettek, hogyha táppénzre merek menni kirúgnak. Mertem. Amikor a farmert nincs erő begombolni, egy melltartó felvétele kihívás és két kézzel kell elfordítani a slusszkulcsot, nincs mit tenni. Azt hittem a karácsonyi szabi alatt rendbejön. Tévedtem.

Múlt hét óta minden nap valamilyen orvosnál vagyok, kivizsgálnak. Eredmény nulla. Vonogatják a vállukat. El kellene látnom a melómat, a háztartást, nem szabadna visszahízzak, Mutter segítségre szorul, csak akkor mozdul ki, ha autóval viszem, csonttá fogyott és semmi ereje nincs, belefárad egy kör villamosozásba a városban. Ehelyett meg itt ülök az új év első hetében tehetetlenül és várom a csodát - nem tudom kitől. Egy óra múlva jönnek értem, megyünk az ORFI-ba, hátha mondanak valamit... Nézem a tv-t és stikában mosogatok meg autókázom a gyalog 5 percre levő közértbe, hogy embernek érezzem magam. Nem így képzeltem ezt az évelejét, soha ilyen kiszolgáltatott és tehetetlen nem voltam, még a balesetem után sem. Párom melóhelye is inog, ideges ettől az egésztől, mindig azt kérdi mikor megyek már melózni. Nem tudom. Nem tudok semmit. Totál kilátástalan. De mosolyogjunk, mert ki tudja hol a kandikamera.

BÚÉK!

Az újévi elhatározás részeként apránként ide fogom költöztetni a másik három blogomat, egyben. Ehhez működnie kell majd újra az egyiknek :)
Lehet venni fenyegetésnek, a tematikának lőttek, a legoptimálisabb prognózis szerint is legalább fél év, mire tartósabban lehet és tudok majd "gyöngyözni". A melónak és a gitározásnak pedig kiemelt priója van.

Ami a lényeg, a legjobbakat 2012-re!