A mottó valamikor 1991 őszén a Petőfi Rádióban hangzott el Nagy Feró Garázs című műsorában és Auróra kazettát lehetett nyerni a megfejtéssé szelídített, szalonképesített káromkodással. Többek között ez jutott eszembe az utóbbi másfél hét tapasztalataiból. Hol is kezdjem? Kiindulópont: ínhüvely-gyulladás vagy valami hasonló. Döbbenet fájdalom és mozgásképtelenség a jobbkézen.
December, kerület, háziorvos: , rögzítőkötés, Flector tapasz, Voltaren krém, jaa úgyis szabadságon lesz? Ha pihenteti elmúlik újévre. OK. Nem múlt.
Első munkanap még OK (Flector tapasz, sín), a második reggelén 3 percet tart a farmer zippzárja. Potyog a könnyem, pedig nem sírok. Két kézzel kell elfordítani a slusszkulcsot. Fele se tréfa. Az autóban ér a főnököm hívása, üvölt:
- már 8:40 van és nem vagy az irodában, 10 perce elkezdődött a munkaidőd, hol a francban vagy?
- Az M3-on... - próbálok higgadt maradni.
- Ez elfogadhatatlan - folytatódik az üvöltözés.
A Kassainál félreállok a kútra, hadd válaszoljak. Cérna szakad.
- Mégis ha ki kellene adni az eddigi összes túlórámat 10 percért, akkor mi lenne? Előző nap szóltam, hogy segítség kell átmenetileg a fizikai melóhoz, tojtak a fejemre, pedig 1 hónapja dolgozom a begyulladt kezemmel, most elég. Visszafordulok, megyek orvoshoz, nem is láttok ma bent.
- Ha meg mered csinálni viseled a következményeit!
- Viselem, azzal nem fogtok fenyegetni, hogy kirúgtok mert orvoshoz megyek, ha beteg vagyok. Visszhall.
Tényleg visszafordultam, egyenest a körzetbe. Fel voltam készülve, hogy kiröhögnek. A doktornő belesápadt a látványba. Miért nem jöttem előbb, ez iszonyat ronda lett. Hetekre kiír, semmit nem szabad csinálni vele, SOS reumatológia, lórúgás nem-szteroid gyulladásgátló.OK.
Reuma szakrendelő kerület: várok. Doktornő nézi, nézi, hümmög. Vetkőzzek le. Teljesen. Zoknit is. A kinti esőtől saras a föld és jeges, guszta. Záporoznak a kérdések: Miért van tetoválása? Hogy áll az alkohollal, drogokkal? Volt büntetve? Ha igen mikor és hol, mennyi ideig? Döbbenten fordultam hátra. Hát utoljára úgy 16 évesen, mikor Mutter észrevett csókolózni a lakótelepen, meg a párommal is szeretjük a szerepjátékokat.... De mégis, mi a lóf@sz ez, sorozás? Miért érdekes? A köszvény miatt. Mi van? Honnan veszi, hogy ez köszvény? Majd a labor megmondja pontosan, meg az RTG és el kell menni az ORFI-ba is. De segíteni ezen nem nagyon tudnak ott sem. Borogassam ecettel. Másnap labor, harmadnap ORFI.
ORFI: időpont. Viszem a papírokat. Vetkőzzek le. Teljesen. Bugyiig. Előre szólok, hogy tetkóm van. Séta felalá. Hajol, hajol, ropog, fáj. Úristen, de ronda. Kösziszép. Hozzáír a röntgen papírokhoz. Átmegyünk az osztályra, ultrahang, meg fogja szúrni. OKs. Az UH vizsgálóban összehívja a dokikat, ilyen randát még nem láttak. Kezdek büszke lenni magamra. Egy kerek órán át nyomasztanak a készülékkel. Megvan a verdikt: arthritis psoriatica, shub-ban. Azaz fellángolóban egy auto-immun sz@r. Aki ismer engem talán nem lepődik meg, hogy néhanap a saját szervezetem támad rám - de ez azért elég lohasztó. Gyereket akarok, akkor bázisterápia. Különben steroid és citosztatikum (rákgyógyszer magyarul). Ahha. Kell a francnak. Csak a kezemet tudjam mozgatni.
Jöjjek vissza a papírokkal. OK.
Kerület, röntgen: az orvosnő mikor behív rámripakodik, minek ez a sok felvétel magának? Terápiás röntgen-dózist fog kapni. Ezeket én nem csinálom meg. Dobálózik a latin szavakkal. Sacrum - ezt az egyet megjegyzem. Jó, én a számítógépekhez értek, az gyógyításhoz nem annyira. Kezd fogyni a türelem. Mi a panasz? Mondom. Akkor kérjek a doktornőtől kézláb RTG-t külön, az 2 felvétel, a többi 7-et nem csinálja meg.
Reuma, körzet: papírokat mutat, rtg-s üzenete átadva. Kiadja a kétfelvételes beutalót, elolvassa az ORFI szakvéleményét és közli, hogy a maradék 7 felvétel nélkül nem tud diagnosztizálni. Majd jöjjek vissza, ha meglesz. OKs.
Vissza ORFI: másik orvos. Az előző napit hirtelen másik osztályra kérték. Papírok, paksaméta, sztárfotók. Ember nézi, nézi, itt-ott már megette a csontot is, igen, ezek a dolgok nem a balesete miatt vannak, hiába fogták arra. Autoimmun újabb szavazat. Steroid, lónak való adag egy hétig. Aztán már csak napi kettő. "Egy hét alatt kigyógyítom az egészből. Emellett terhes is lehet, ha nem sikerül rendesen védekezni. Ezt kell előbbre venni, mint a gyerekvállalást. Megszúrhatnám egyenként az ízületeit, de az hülyeség lenne". Meddig kell szedni, 1 hétig? Nem, minimum egy hónapig. F@sz@. Márpedig én nem szedek be mellékvesehormont. Nem vesztem meg. Kérem a szurikat. Kiderül másodszorra is, hogy nem tudnak megszúrni. Kérek hagyományos terápiát. Nem ad. Menjek, döntsem el. Kösziszép.
Vissza háziorvos és nőgyogyó, mit szóltok a steroidhoz? ÚRISTEN, EZ LÓNAK VALÓ ADAG! A házidoki nem szedné be, utánanéz, a nőgyógy szerint inkább ezt, mert a másik csak szedál, de nem segít. Készüljek heti 2 kg hízás, hajhullás, kiválasztási zavarok, hőhullámok. Viszont akármi van, ha abbahagyom akkor előbb-utóbb visszajön a betegség teljes erővel. Akkor most mit is csináljak? Marad az ecet és a betegácsi 6 hétig?
Próbálom elérni a homeopátiás dokit, nem ér rá, hívjam este, akkor meg kikapcsolva. Így megy három napig, üzenetet hagyok. Aztán lesz@rom. Beszedem a non-steroid lórúgást. Arconb@sz. Szédülés, zsibbadás, rémálmok, rossz közérzet, de a pukli halványodik mintha és csökken. Kedden kontroll a házidokinál, addig sűrű imádság, hogy ne üssön ki rajtam és ne legyek allergiás, a betegállomány 11-ik napja. Megtudtam, hogy az autoimmun gyógyíthatatlan, de tünetmentesíthető, három helyen háromfélét mondtak, javasoltak egy olyan gyógyszert, aminek a hatóanyagára allergiás vagyok, de a továbbiakra a kutya se kiváncsi. A beteg majd eldönti mi jó neki, a munkahelyem majd kirúg és ezt a bejegyzést 1 egész napig írom a probléma ötödik hetében, anélkül, hogy az orvosok bármivel is bíztatnának, Magyarország én így szeretlek!
Azt hiszem már megvan a válasz,
No comments:
Post a Comment